Megkezdődött a visszaszámlálás az utazás indulásához. Ez legalább olyan izgalmas számomra, mint maga az utazás. Csak ilyenkor a sok repkedő gondolattal és izgalomtól aludni sem tudok.
Elöszőr meg kell ismerkedni a területtel, a térképekkel, az utazási irodák által ajánlott utakkal. Amit ők ajánlanak, azt feltétlen meg kell nézni. Aztán el kell olvasni – én jelen esetben kettőt – részletes útikönyveket, és természetesen az interneten található rengeteg információ csoportosítása után össze kell állítani az utat. Itt aztán lehetnek viták, de erre nem nagyon figyelünk oda, mert majd úgyis mutatja előttünk az utat Valaki. Csak nagy vonalakban kell tudni, merre van a cél. Az egészen pontosan meghatározott útvonal maradjon az utazási irodák feladata. Ettől lesz izgalmas a mi utunk.
Ezekután
Tazmániába kell egy hajójegy oda-vissza komp útra,
Az egyik legfontosabb, a szállítóeszköz, az auto, ami nélkül nem jutnánk messzire. Gépkocsi nélkül nehezen bejárható a sziget. Vasútvonalakon személyeket már nem szállítanak, a távolsági buszok pedig rendszertelenül közlekednek és mindenhová nem visznek el. Tehát az autót, ami egy Ford Falcon Wagon, is fel kell készíteni, fizikailag és lelkileg is. A kocsiknak igenis van lelkük. Avval én törődök. A fizikai felkészítéssel a társam, az útitársam foglalkozik. A lényeg, nehogy cserbanhagyjon a hosszú út során.
